Hillary Clinton még kivár, és a színfalak mögött treníroz az indulásra, de hasonlóképpen tesz a republikánus elnökaspiránsok zöme: a gyomorgyűrűre beruházó Chris Christie talán arra vár, hogy teljesen elüljön a hídlezárás körüli skandalum; a fiatalabbik Bush valószínűsíthetően egy feddhetetlen portrén dolgozik alkalmi piktor bátyával; s a többi szóba hozott politikus (Scott Walker, Marco Rubio) is a masszív hátország megteremtésén fáradozik. A floridai obstrukciókirály, Ted Cruz után azonban újabb nagyágyú száll hivatalosan is versenybe az elnöki székért: a "legérdekesebb amerikai politikusként" aposztrofált kentuckyi szenátor, Rand Paul. Portré
"Azért indulok az elnökségért, hogy visszaállítsam az alapvető szabadságjogokat és a korlátozott államot" - áll az 1978-ban, Pennsylvaniában világra jött politikus oldalán, aki az előbbi kijelentéséhez híven libertariánus nézeteket vall. Az "éjjeliőr állam" eszményt (a állam szerepének minimalizálása, s az egyén jogainak maximalizálása) édesapja, a háromszor elnöki székért viaskodó, volt texasi szenátor, Ron Paul plántálta belé, s ez Ayn Rand, orosz származású filozófus könyveinek olvasásakor szilárdult meg.
Egyébként nem készült politikusnak. A kitűnő úszó hírében álló Paul, az orvosi diploma megszerzése után a Kentucky államban található Bowling Green városban kezdett praktizálni, mint szemész (a mai napig, a kongresszusi munka mellett is vállal néha műtéteket - a szerk.) Itt alapított családot, és non-profit szemészeti klinikát az arra rászorulóknak, valamint több alkalommal nyújtott ingyenes szemészeti beavatkozást főként fejlődő országok marginalizált régióiban.
'94-ben került először kapcsolatba a politikával, amikor életre hívta a Kentuckyi Adófizetők Egyesületét, melynek célja az állami adózások és költések monitorozása volt 2000-es feloszlatásáig. Az adóellenes különc végül 2009-ben adta be a derekát, és napra pontosan a Bostoni teadélután 236. évfordulóján jelentette be nyilvánosság előtt, hogy pályázik a megüresedett szenátori székre, amit végül Trey Grayson, a helyi republikánusok prominense elől kaparintott meg.
Nem sokat örülhetett, alig lépett hivatalba, már éles kritikákat kapott egy korábbi hozzászólása kapcsán, amiben nem értett egyet a '64-es polgárjogi törvény azon pontjával, mely felszámolta a faji szegregációt a magánvállalkozásoknál. Később korrigált, és úgy nyilatkozott, ha akkoriban tagja lett volna szenátusnak mindenképpen a törvény mellett voksol.
Program
Rand Paul a republikánus párton belül a hangos minoritás, a "Tea Party-ként" emlegetett szárny vezéralakja. Ám van olyan kérdés, amiben még e kis tömörülés véleményével sem tud egyet érteni. Ilyen az NSA által folytatott megfigyelés, melyet ellenez, tavaly mégis egy a "Nagy Testvért" korlátozó törvény ellen voksolt. Elmondása szerint párttársaival ellentétben - akik a sikeres terrorelhárítás érdekében mondtak nemet - azért szavazta le az indítványt, mert az nem képes eléggé megfékezni a megfigyelést, s az igen szavazattal kvázi támogatta volna a kémkedést. Visszafogottabb külpolitika aktivitást patronál. Emlékezetes volt 13 óra hosszúságúra nyújtott obstrukciója, amiben felemelte szavát a dróntámadások és a túlzott elnöki hatalom ellen.
Az államot túl nagynak tartja, aminek pénzt kellene visszaadnia az adófizetőknek. Tervei közt szerepel "szabad gazdasági zónák" létrehozása, ahol komoly mértékben lecsökkentené az egyéni és közösségi bevételek adóját szegény régiókban 10 évre. A bevándorlás kérdésében sokszor hangoztatja: "Washington nem invitálhatja meg az egész világot az USA-ba", mindezek ellenére támogatna egy legális bevándorlást lehetővé tevő törvényt.
Szövetségi szinten elutasítja a melegházasság legalizálását, meglátása szerint a kérdésnek állami szinten kell megoldódnia. Hasonló minta alapján érvel a megengedőbb marihuána politikáért is. Nem mondható abortuszpártinak, a közvélemény megosztottsága miatt viszont kemény sisakos ellenzőnek sem titulálható. Az utóbbi három delikát ügyben egyébként teljesen megoszlanak a vélemények a párton belül, Paul ezért, illetve a lakosság álláspontjának sokszínűsége miatt arra figyelmeztette a fejeseket, hogy foglalkozzanak kevesebbet ezekkel a témákkal.
Paul kifogásolja az oktatás centralizált voltát, főként annak alappillérét, az ún. Common Core (~Általános Mag) nevű, minden államban érvényben lévő követelményrendszert. Ez azt szolgálja, hogy minden középiskolai bizonyítvány hellyel közel egyenértékű legyen az országban. Kentuckyi jelölt szerint viszont az egész nem más mint "oktatási elméletek zagyvasága". Jeb Bush, a már említett lehetséges kihívó ezzel szemben elkötelezett támogatója a bevezetett rendszernek, így akár a Common Core komoly ütközési pont lehet az előválasztás során.
Egyöntetű viszont az ellenszenv az Obamacare iránt. A 2014-ben életbe lépett egészségbiztosítási reform millióknak garantálja az ellátást, aki korábban anyagi helyzetük, koruk, nemük, vagy betegségeik miatt nem kerülhettek be a rendszerbe. Paul úgy ír, hogy belülről tapasztalta meg a túlszabályozott rendszer problémáit, amire rossz válasz az Obamacare. Szerinte a kormányzati beavatkozás hatására feljebb mentek a biztosítás költségei és csökkent a versenyt.
Érdekes téma a környezetvédelem, hiszen Kentucky állam az ország harmadik legnagyobb kőolaj termelője, prosperitása nagyban függ a olajipar sikerességétől. Ennek ellenére nem szervilis kiszolgálója az ágazatnak, elismeri a globális felmelegedés meglétét, és azt, hogy ebben nagy felelőssége van az embernek. Obama grandiózus ígéretét, mely a szén-dioxid kibocsátás drasztikus csökkentését kívánja elősegíteni kritizálta. Nincs ellene viszont kisebb léptékű szabályozásnak, ami szerinte kevésbé veti vissza a gazdasági teljesítményt.
A The Washington Post, a The Associated Press, és Rand Paul hivatalos oldalán megjelenő cikkek nyomán: Komoróczy T.
